1. Rambona-diptichon. Rambona-diptych. In: Bernard de Montfaucon: Supplément au Livre de l’Antiquité expliquée et représentée en figures. Paris, 1724, III. kötet, LXXXIII. Tábla / Volume III, Plate LXXXIII. Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Könyvtár Hungarian National Museum, Central Library

Az antik művészet emlékeinek megismertetésében fontos szerepet játszott Bernard de Montfaucon L'antiquité expliquée et representée en figures című, 15 kötetes, illusztrált sorozata (Párizs, 1719–1724), mely a 18. századi nagy régészeti művek előképéül szolgált. Az etruszk emlékekkel is foglalkozó itáliai régiségkutató, Filippo Buonarroti 1716-ban – többek között – a 9–10. század fordulója körül keletkezhetett, a vatikáni múzeumban őrzött Rambona diptichonról tett közzé rézmetszetes illusztrációt, melyről Bernard de Montfaucon monumentális régiségtani munkájában is találunk ábrázolást. A diptichonon – a Franks dobozhoz hasonlóan – ókori mitológiai (a farkas táplálja Romulust és Remust) és keresztény (Keresztrefeszítés) ikonográfiai elemekkel találkozunk.

The illustrated series of Bernard de Montfaucon, the L'antiquité expliquée et representée en figures (Paris, 1719–1724), which contains 15 parts, played an important role in introducing the relics of ancient art, and served as sort of prototype for the great archeological works of the 18^th century. The Italian antiquarian Filippo Buonarroti, whose interests included Etruscan relics, published in 1716 an engraving of the Rambona diptych, which was made around the turn of the 9^th and 10^th centuries and was kept in the Vatican Museum. The engraving is also included in the monumental work of Bernard de Montfaucon about antiquities. On the diptych – similarly to the Franks casket – there are ancient mythological (the wolf nourishes Romulus and Remus) and Christian (Crucifixion) iconographical elements.

5. A salernói elefántcsont tárgy részletei. J. B. Philpot fényképe elefántcsontfaragvány-másolatról. 1860-as évek. Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Adattár és Digitális Képarchívum 

Details of the Salerno Ivories. J. B. Philpot’s photograph of fictile ivory. 1860s. Hungarian National Museum, Central Database and Informatics Department

A csoport másik jelentős műtárgyegyüttesét mutatják be azok a Philpot-fényképek, amelyek az 1084-ben felszentelt salernói székesegyház egykori berendezéséhez tartozó, dél-itáliai elefántcsont faragványokat ábrázolnak. Az egykor talán oltár-antependium, szószék vagy püspöki katedra díszítéseként szolgáló, ó- és újtestamentumi jeleneteket ábrázoló táblák többségét, több mint 60 darabot, ma a salernói Museo Diocesano őrzi – ezek közül néhányról készültek a 19. században azok a másolatok, melyeket öt fényképen Philpot is megörökített.

A tárgyegyüttes egyik, a madarak és a halak teremtését ábrázoló darabja a budapesti Iparművészeti Múzeumban található. A Jankovich Miklós gyűjteményéből származó, 10,6 x 10,4 cm-es, tehát majdnem négyzet alakú faragvány 1936-ban a Nemzeti Múzeumból került át ide. Az együttes más darabjait külföldi  múzeumok őrzik.

The other significant artwork collection of be presented in the Philpot photographs is the depiction of the South–Italian ivory carvings, which used to belong to the Cathedral of Salerno, consecrated in 1084. It is likely that the panels had once been used as the decoration of an altar antependium, pulpit or the cathedra of the bishop, presenting scenes from the Old and New Testament. Most of them, more than 60 pieces, are kept today in the Museo Diocesano of Salerno. In the 19^th century reproductions were made of some of them, which were recorded on five of Philpot's photographs as well. 

One ivory carving of this group of artwork, depicting the creation of birds and fish, is in the possession of the Museum of Applied Arts in Budapest. The 10.6 x 10.4 cm, almost square shaped item was originally in the collection of Miklós Jankovich, and arrived to its current place in 1936, from the National Museum. The other objects of the group are kept in foreign museums.