1. Marcantonio Raimondi: A Belvederei Apollón. Rézmetszet. 1527 körül. Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény
Marcantonio Raimondi: Apollo Belvedere. Engraving. Around 1527. Museum of Fine Arts, Prints and Drawings

Az 1489-ben Antiumnál (Anzio) talált szobor sérült jobb kézzel és hiányzó bal kézzel került elő. 1532–1533 körül Giovanni Agnolo Montorsoli könyöktől amputálta a sérült kezet, majd újat készített helyette. Restaurált kezekkel örökítette meg a szobrot az 1540-es években Francisco de Holanda, illetve száz évvel később Francois Perrier (lásd a tablón), s többnyire erről az állapotról készültek 17–18. századi gipszmásolatai is. A Montorsoli-féle kiegészítésekkel szemben azonban a 19. században már ellenérzések fogalmazódtak meg.

The statue found at Antium (Anzio) in 1489 had a damaged right hand and a missing left hand. Around 1532-1533, Giovanni Agnolo Montorsoli amputated the damaged hand at the elbow and made a new one to replace it. The statue had its hands restored on the images made in the 1540s by Francisco de Holanda, and a hundred years later by Francois Perrier (see on the panel), and most of the plaster cast reproductions created in the 17–18^th centuries also reflected this state. However, in the 19^th century, differing opinions started to be voiced against Montorsoli's additions.

3. Johann Blaschke: Ganymed’ elragadtatása. Correggio festménye nyomán. In: Hébe Zsebkönyv. Kiadta Igaz Sámuel. Bécs, 1826. Országos Széchényi Könyvtár 

Johann Blaschke: The Abduction of Ganymede. After Correggio’s painting. In: Hébe Zsebkönyv. Published by Sámuel Igaz. Vienna, 1826. National Széchényi Library

A zsebkönyv kiadója, Igaz Sámuel úgy vélte, hogy a hazai képzőművészet fejletlenségének okát nem a magyaroknak a művészi tevékenységre való alkalmatlanságában kereshetjük, hanem abban, hogy nincs művészeti akadémiánk és mindenki által látogatható nyilvános képtárunk. A klasszikus mesterek remekműveiről készült metszetek közreadásával a képzőművészeti ismeretek terjesztésére törekedett.

The publisher of the pocket book, Sámuel Igaz, believed that the underdevelopment of Hungarian fine arts was not caused by the inability of Hungarians to engage in artistic activities, but by the fact that they had no academy where they could study art and a public gallery open to everyone. By publishing engravings of the masterpieces of the classical masters, he sought to spread the knowledge about fine arts.

4. Peter Krafft – Franz Stöber: Zriny’s Tod (Zrínyi Miklós halála). Rézmetszet. 1836. Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok 

Peter Krafft – Franz Stöber: Zriny’s Tod (Zrinyi’s Death). Engraving. 1836. Hungarian National Museum, Historical Gallery

Míg a nevezetes szobor- vagy rajzgyűjteményeket, képgalériákat bemutató korábbi metszetalbumok elsősorban reprezentációs célből készültek, a 18. század végétől az almanachokban, verseskötetekben megjelenő rézmetszetes műtárgymásolatok fontos szerepet játszottak az ízlésnevelésben és az ismeretek terjesztésében is. A régi korok művészete mellett egyre erőteljesebb figyelem irányult a kortárs műalkotásokra is. A bécsi Kunstverein által 1836-ban kiadott, Peter Krafft Zrínyi Miklós szigetvári kirohanását ábrázoló monumentális festményéről készített metszetmásolat rendkívül népszerű lett Kelet-Európában. A festményen és a metszeten – a képzőművészetben először – feltűnik a szigetvári vitéz nő alakja, akinek legendájával a hazai és a külföldi történetírásban és irodalomban a 16. század óta gyakran találkozunk.

While earlier engraving albums about famous sculpture or drawing collections and art galleries were primarily made for representational purposes, from the end of the 18^th century the engraving reproductions of artworks, that were in almanacs and poetry volumes, also played an important part in the betterment of the aesthetic judgment of the readers and the dissemination of knowledge. Instead of only paying attention to the art of earlier eras, there was now an increasing focus on contemporary artworks as well. An engraving reproduction of a monumental painting of Peter Krafft, which depicted Miklós Zrínyi's charge from the fortress of Szigetvár, published by the Kunstverein of Vienna in 1836, became extremely popular in Eastern Europe. The painting and the engraving – for the first time in fine arts – also included the valiant woman of Szigetvár, whose legend has often been part of Hungarian and foreign historiography and literature since the 16^th century.