Pulszky Ferenc szerepe a magyarországi műtárgymásolási mozgalomban / Ferenc Pulszky’s Role in the Hungarian Artwork Reproduction Movement
Kiállított tárgyak / Exhibits
1. Görög szobrok gipszöntvényei a Magyar Nemzeti Múzeumban. / Plaster casts of Greek statues in the Hungarian National Museum. In: Magyar Salon. 1888, VIII. kötet, 465. oldal. / Volume VIII. p. 465. ELTE Egyetemi Könyvtár / ELTE University Library
2. Görög szobrok gipszöntvényeinek állandó kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. Sztereó fénykép. 1906 körül. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény
Permanent exhibition of plaster casts of Greek statues in the Hungarian National Museum. Stereo photograph. Around 1906. Metropolitan Ervin Szabó Library, Budapest Collection
3. Beszédes Sándor: Albertotípia. / Sándor Beszédes: Albertotype. In: A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei. Desjardins Ernő franczia szövegét magyarította, bővítette és külön pótlékkal kiegészítette Rómer Flóris. Budapest, 1873. Országos Széchényi Könyvtár / National Széchényi Library
4. Klösz György: Múzeumi fényképalbum. 1870-es évek. Budapest Főváros Levéltára / György Klösz: Photo album of the Hungarian National Museum. 1870s. Budapest City Archives
A műtárgyfényképezés jelentőségét Pulszky már az 1850-60-as években felismerte. A korábban az európai múzeumi mappákban őrzött rajzok „most, a fotográfia által sokszorosítva, közkézen forogván, a műtörténelemnek nélkülözhetetlen adataivá váltak, s lehetségessé tették, hogy mindenki, aki a renaissance művelődésével foglalkozik, közvetlen ítéletet képezhessen magának a nagy művészek kifejléséről s egyes képeik létesülésének különböző stádiumairól.” A fényképek segítenek a híres művészek rajzairól készített másolatok és az eredetik megkülönböztetésében is. „A kézrajzoknál az ilyen megkülönböztetés s a valódinak meghatározása csaknem lehetetlen volt mindaddig, míg a fényképészet nem sokszorozta a különböző gyűjteményekben létező példányokat, s így a közvetlen összehasonlítást nem tette lehetségessé.” „Ismeretes” – írta 1875-ben a múzeumokról megjelent cikksorozatában is – „hogy a photographia ujabb időben oly roppant fejlődést nyert, miszerint most az eredeti olajfestményeket is híven le lehet fényképeztetni, minden javítás (retouche) nélkül, mely a festmény jellemét megváltoztatja.” Reméli, hogy a nevezetes múzeumok műkincseit bemutató fényképgyűjtemények, „melyek összes költsége nem haladja meg az 5000 forintot, nem fognak hiányozni semmi egyetemnél s nagyobb rajztanodánál.”
Pulszky recognized the importance of artwork photography back in the 1850-60s. The drawings, previously kept in the folders of European museums, “now, reproduced by the means of photography and constantly disseminated in public, have become indispensable data in art history, and have given the opportunity for everyone studying renaissance art and culture to make their own judgement directly about the artistic development of the great artists and the various stages of the creation of their certain artworks.” Photographs can also help differentiate between the reproductions made of these drawings and the original artworks. “When it comes to the images drawn by hand, such a differentiation and the identification of the original works had been almost impossible until photography appeared, able to reproduce the original items kept in various collections, and this way made it possible for them to be directly compared.” "It is known," he wrote in a series of articles on museums in 1875, "that photographia has become so astonishingly advanced in recent times that original oil paintings can now be faithfully photographed, without any correction (retouche) that would change the character of the painting." He hopes that the collections of photographs depicting the artworks of famous museums, "which overall cost less than 5000 Forint, will not be missing from any university or bigger drawing school.
______________________________________________________________________
Pulszky az 1850-es években Londonban tevékeny részt vállalt a különböző köz- és magángyűjteményekben található elefántcsont faragványok másolatainak készíttetésében és cseréjében. A Fejérváry–Pulszky-gyűjtemény 1853-ban Londonban bemutatott elefántcsont faragványai lehetőséget adtak a szakértőknek a római és a középkori művészet közötti átmenet vizsgálatára, az összehasonlításokat azonban – írja visszaemlékezéseiben Pulszky – megnehezítette a sokszorosítás „csaknem lehetetlensége, mert eddigelé sem magánember, sem gyűjtemény nem engedte meg, hogy az elefántcsont domborművek gipszben másoltassanak le, félvén attól, hogy ezen művelet alatt megnedvesedvén, kárt vallhatnának. Én azonban engedtem Nesbitt úr kérésének, s ráálltam, hogy elefántcsont régiségeim zselatinnal lemintáztassanak, s hogy a minták galvanoplasztikus módon Franchi, a South-Kensington Museum mintázója által megörökíttessenek, feltételül szabtam azonban, hogy ha ezen mód szerint a többszörösítés kiterjesztetnék, és csereviszony állna be a gyűjtemények közt, én a cserepéldányok megszerzésében előnnyel bírjak. A dolog sikerült, különösen miután a francia múzeum mindjárt ráállt a mintáztatásra és cserére. Így keletkezett azon gipszgyűjtemény, mely az Arundel-társaság által tagjainak számára készült, s melynek első kiállításánál én is tartottam felolvasást.”
In the 1850s, Pulszky had a significant role in commissioning and exchanging the reproduction of the ivory carvings found in various public and private collections in London. The ivory carvings of the Fejérváry–Pulszky Collection exhibited in 1853 in London provided the experts with the opportunity of studying the transition between ancient Roman and medieval art, but – as Pulszky writes in his memoirs – the comparison was hindered by “the almost impossibility of reproduction, for previously neither private collectors nor public collections would allow the plaster cast reproduction of ivory reliefs, afraid that if the original artworks become wet during the process, they could get damaged. But I accepted the request of Mr. Nesbitt, and let him create casts of my ivory antiques with gelatin, and Franchi, the molder of the South-Kensington Museum, created the casts using the electroforming method (galvanoplasty). I had the condition, however, that if this reproduction method will be often used in the future and an exchange of items is started between the collections, I should have an advantage when it comes to the acquisition of the exchanged items. The endeavor was a success, especially after the French museum was quick to approve of creating the plaster casts and exchanging the items. Thus the plaster cast collection made by the Arundel Society for its members was born, and at its first exhibition I also spoke.”
______________________________________________________________________
5. Iratok Pulszky Ferenc elefántcsontmásolat-gyűjteményének átvételéről. Papír. 1913. Iparművészeti Múzeum, Adattár
Documents about the acquisition of Ferenc Pulszky’s fictile ivory collection. Paper. 1913. Museum of Applied Arts, Archives
Arra, hogy Pulszkynak volt saját elefántcsont másolat gyűjteménye, abból a két levélből is következtethetünk, melyek egyikében az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola igazgatója, Czakó Elemér köszönetet mondott az Iparművészeti Múzeumnak a Pulszky-féle elefántcsont-, és pecsétmásolat-gyűjtemény átengedéséért. A másik levél az oktatási intézmény titkára, Bellaagh Imre által aláírt elismervény volt, mely szerint a 409 elefántcsont és 339 pecsétmásolatot átvették. A 748 darabból álló másolatgyűjteménynek ez idáig nem bukkantunk nyomára, s arra sem találtunk adatot, mikor és milyen körülmények között került a hatalmas volumenű másolatgyűjtemény – a South Kensington Museum 1876-os londoni elefántcsont másolat katalógusa 975 tételből állt, Pulszky tehát a teljes készletnek majdnem a felét megszerezte, s haza is hozta itáliai száműzetéséből – az Iparművészeti Múzeumba.
We can also draw the conclusion that Pulszky had his own collection of fictile ivories from two letters. In one of these letters Elemér Czakó, the director of the Hungarian Royal National School of Arts and Crafts, thanked the Museum of Applied Arts for giving the school Pulszky’s collection of ivory carvings and seal reproductions. The other letter was a document signed by Imre Bellaagh, the secretary of the educational institute. According to this letter, they received the 409 fictile ivories and the 339 seal reproductions. We haven’t discovered yet the reproduction collection consisting of 748 items, nor did we find out when or under what circumstances the enormous collection of reproductions came to be a part of the Museum of Applied Arts. The South Kensington Museum's catalogue of fictile ivories, published in London in 1876, consisted of 975 items, which means Pulszky acquired almost half of the entire collection and brought them home from his exile in Italy.