Kiállított tárgyak / Exhibits

Philpot katalógusának legelső tétele az egykor Fejérváry Gábor gyűjteményébe tartozó Asklépios és Hygieia diptichon, azaz a gyógyítás és az egészség isteneit ábrázoló elefántcsont faragvány volt. A táblák maguk is értelmezhetőek egyfajta „műtárgymásolatokként”, hiszen talapzaton álló szobrokat ábrázolnak. A diptichon rézmetszetes illusztrációjával már Anton Francesco Gori 18. századi kiadványában találkozunk. 1805-ben Raffaello Sanzio Morghen itáliai rézmetsző készített a diptichonról egy reprezentatív rézmetszetet, melyet az értékes műtárgyat a 19. század elején Felice Caronnitól megvásárló Viczay Mihálynak ajánlott. A művészeti emlékek megörökítésében a 18. század közepe óta bekövetkezett szemléleti változást jelzi, hogy míg Gori kiadványában egy olyan ábrázolást találunk, melyen a diptichon sérülés nélkül látható, Morghen – az ekkorra a régiségkutatásban már megerősödő igénynek megfelelően – a tárgyat valósághűen, azaz sérült állapotában mutatta be. A 18. századi rézmetsző a metszeten úgy egészítette ki a faragványokat egy feltételezett keletkezéskori állapot elérése érdekében, hogy az Asklépios tábla bal felső részére a Hygieia tábla bal felső részén látható díszítést másolta át, holott – mivel a két tábla felső részén megmaradt három minta különbözik egymástól – feltételezhető, hogy az Asklépios tábla bal felső részén ettől a három mintától eltérő díszítés volt. Míg Morghen (és Gori kiadványának illusztrátora) törekedett a faragvány plasztikusságának az érzékeltetésére, a Caronni 1806-os kiadványában található klasszicista  illusztráció egy precíz, világos körvonalú vonalas rajzról készült, melyen a sík ábrázolás került előtérbe. A diptichon Llewellynn Jewitt által rajzolt és rézre metszett illusztrációja volt a címlapelőzéke Pulszky 1856-ban megjelent katalógusának (ld. a 4. tárlóban), a metszet azonban mind a pontosság, mind az élethű, plasztikus ábrázolás tekintetében elmaradt Raffaello Sanzio Morghen fél évszázaddal korábbi reprodukciójától (6. kép).

The first item of Philpot’s catalogue was the Asclepius and Hygieia diptych, an ivory carving presenting the gods of health and healing, which once belonged to the collection of Gábor Fejérváry. The panels themselves can also be interpreted as "art reproductions”, since they depict statues standing on pedestals. The engraving illustrations of the diptych already appears in the publication of Anton Francesco Gori from the 18^th century. The Italian engraver Raffaello Sanzio Morghen created a representative engraving of the diptych  in 1805, and he dedicated this valuable artwork to Mihály Viczay, who bought it from Felice Caronni in the beginning of the 19^th century. The changing attitudes towards the preserva­tion of old artworks since the middle of the 18^th century is illustrated by the fact that in the engraving published by Gori the image shows the diptych undamaged. In contrast, Morghen following the growing need for accuracy of his time, when it comes to ancient artworks and relics, depicts the object as it really is, meaning in its damaged condition. The en­graver in the 18^th century made the carvings complete on the engraving to make it ap­pear as it presumably had looked when it had been made, copying the ornamentation on the upper left part of the Hygieia panel onto the upper left part of the Asclepius panel, even though the three remaining ornaments on the upper part of the two pan­els are different, which means that it’s likely that the ornaments on the upper left part of the Asclepius panel were also not the same. While Morghen (and the illustrator of Gori’s publication) aimed to depict the carving’s plasticity, the classicist illustration in Caronni’s publication in 1806 was made after a precise, light contoured drawing, where the two-dimensional depiction was the most prominent. The illustration of the diptych drawn and engraved by Llewellynn Jewitt was the endpaper of Pulszky’s catalogue published in 1856 (see in the 4th display case). However, the engraving was neither as accurate nor as realistic and three-dimensional as the repro­duction made half a century ago by Raffaello Sanzio Morghen (Fig.6).